Feri – akinek a nevét onnan tudom, hogy a helyi nénik Ferikének szólítják –, a világ legszelídebb és legtürelmesebb zöldségese, szabadkozik, amikor a bébitökök ára iránt érdeklődöm: nem hagyták tovább nőni őket, leszedték ekkorán. Nem baj, mondom,
nekem pont ez tetszik, hogy nem ló nagyok,
hanem fényes, kicsi zöldek – persze csak tökhöz mérten kicsik, mert cukkininek például az én ízlésem szerint már nagyok lennének. Százhetven körül van darabja – mondja Feri, és rátesz a mérlegre egyet. Kettőt kérek, szakítom félbe a mérést, és közben megindul a fejemben a tök ötletroham. A biztonság kedvéért egy csomag kaprot is kérek.
Alig várom, hogy megpucoljam, és felvágjam a zsenge tököket, ezért
kicsit csalódott vagyok, amikor meglátom, hogy a magos közepüket ki kell dobni – úgy látszik ahhoz már nem elég fiatalok, hogy mindenestől faljuk fel őket, de az is lehet, hogy csak én vagyok finnyás.
Mindenesetre ezzel befellegzik a tervemnek, hogy a tökszeleteket paradicsommal váltogatva szépen tepsibe sorakoztatom, mint a halpikkelyeket, tejföllel nyakon öntöm, és reszelt sajttal megszórom.
Újratervezek.
A tekintetem a bulgurra téved, aztán a hűtőben egy csomag túróra.
Megvan, mi lesz az időközben megtisztított, kibelezett tökeimből! Robbantott tök – ami amolyan rakottszerűség.
A bulgurt megfőztem, a tököt felkockáztam, és egy főző olívaolajjal kikent tepsiben összeforgattam, majd hozzámorzsoltam fél kiló túrót meg a hűtőben talált, megkezdett fetát, megsóztam, és megszórtam az aprított friss kaporral. Végül összeráztam, és egyenletesen eloszlattam rajta két tejföl és két tojás keverékét, majd kiraktam szépen vékony paradicsomszeletekkel, és bedugtam a sütőbe úgy fél órára.
Mondtam már, hogy imádjuk a tököt?