Személyesen

Azt mondják, mostantól minden másképp lesz, a korona megváltoztatja az életünket. Nekem ez a néhány retek a változás. Nem lettek volna, ha nem jön a vírus, és nem költözünk le a falusi házunkba. Az utat jelentik, amire ráléptünk, és aminek a veteményes nem a vége, hanem a kezdete.

Egy ideje zenét hallgatok a buszon és a villamoson, a metrón olvasok – ott nem leszek rosszul közben – de hétvégén nem jár a hármas metró. Idefelé Nick Cave ment, most SOAD. Üvölt a Toxicity…

Szóval itt volt a műanyag mentes július, és észre sem vettük, hogy elmúlt. Sőt még az is lehet, hogy több műanyagot használtunk, mint szoktunk…

Rosszak itthon az utak, az alsóbbrendűek még rosszabbak, mégis szeretek ide-oda autózni, és gyönyörködni a tájban – pláne, ha nem én vezetek.

Egy nyolc évvel ezelőtti elhatározás miatt lettek vászonszatyraim.  Minden darabnak története van.

Amikor semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretném, ezért tök hülyének érzem magam, de végül mégis jó lesz.

Tizenötezer lépés az tíz kilométer. Bő két óra kell, hogy megtedd. Naponta biztosan nincs ennyi időd – nekem sincs sajnos –, de gyalogolj minél többet, mert a gyaloglás egészséges, feldob és kikapcsol.  

A „nem-mondom-ki-hány-éves-vagyok” (50) kor küszöbén ülök a reumatológián. Lassan másfél órája várok. Zúgolódnak a betegek. Egyre türelmetlenebbek.  Elhatározom, hogy minden körülmények között nyugodt maradok.

Az itt és az ott közötti távolság nem állandó. Néha váratlanul nő vagy csökken.

A miniszoknyát visszateszem a vállfára. A testhez simuló felsőt is. Már nem minden áll jól, ami régen. Egy sötétkék,hajszálcsíkos biznisznadrág és egy laza felső marad. Jól érzem bennük magam. És ha jobban belegondolok, a mostani bőrömben is.

Miért ne? Már a rómaiak is megmondták: a változatosság gyönyörködtet (Varietas delcetat). Ahogy körbenézek a szűkebb-tágabb ismerőseim körében, vagy belebotlok élettörténetekbe, mindenütt ott van az újratervezés. És úgy tűnik, ha egy ponton megváltoztatod az életedet, annak jó eséllyel az egyik lehetséges következménye, hogy fenekestül felfordul minden. De ne félj, mert ez a legjobb benne. 

Az új életünk nem aznap délután kezdődött, amikor a monitoron felgyorsult a pici piros repülő, és én a könnyeimen át követtem, ahogy elhagyja az országot, rajta a lányommal és a párjával, hanem évekkel korábban, amikor a két nagyobb gyerekünk egymás után elköltözött otthonról, és már csak a legkisebb maradt velünk. De ez a repülős nap sarokpont volt.