Tüzes színek a tányéron

Forró november ide vagy oda, melengető finomságok kerültek az asztalra. Szeretek színes ebédet rittyenteni, és a garázsban talált kissé már fonnyadt almák ihletet adtak.  Ma tüzes színű köreteket készítettem a sült húshoz és sült halhoz.

Sült alma 

Kiválogattam a még ép almákat, és egy nagy tepsiben betoltam a sütőbe. Félóra elég is volt nekik.  

Sült édesburgonya

A sült édesburgonya isteni, egy kicsi olívaolajjal megkenve, sütőpapírra téve félóra alatt ropogósra sültek a kockák. Sózni csak a végén szabad! 

Répa-cékla saláta

A durvára reszelt sárgarépát és céklát csak összeforgattam, és egy kis pirított szezámmagolajjal meglocsoltam.

Mit kezdesz magaddal, ha felnőttek a gyerekeid?

Az új életünk nem aznap délután kezdődött, amikor a monitoron felgyorsult a pici piros repülő, és én a könnyeimen át követtem, ahogy elhagyja az országot, rajta a lányommal és a párjával,

hanem évekkel korábban, amikor a két nagyobb gyerekünk egymás után elköltözött otthonról, és már csak a legkisebb maradt velünk.

De ez a repülős nap sarokpont volt. Tudatosult bennem, hogy újra kell töltenem az életemet.

Aki azt mondja, hogy a gyerekek elengedése nem egyfajta veszteség, téved. Veszteség, mert marad egy űr, és eleinte nehéz elképzelni, hogy ki, mi és hogyan fogja betölteni. Nincs mit szégyellni ezen. Viszont nem érdemes elrontani a következő éveket zsebkendő-morzsolgatós búskomorsággal. Hahó, most kezdődik az új életed!

Jóleső érzés például rádöbbenni, hogy vége a reggeli reménytelen hosszú szendvicscsomagolásnak. Bár az utóbbi időben a férjem előszeretettel készít nekem is uzsonnát. Lehet, hogy neki hiányzik?!  Már csak a legkisebbnél vannak szülőik és fogadóórák. Itt vannak az összefutások a városban, a beülős-beszélgetős programok, mikor, mi.

Anya, ráértek?  Bocs, most hétvégén nem… Más programunk van. Zavarba ejtő  kimondani? Próbáld ki. Nem fog megsértődni a gyerek, aki valószínűleg sokkal rugalmasabb, mint te.

Ha szüksége van rád, nyilván ugrasz, de a szimpla vasárnapi ebédet nyugodtan át lehet tenni a következő hétre. Akkor is ugyanolyan finom lesz. Nálunk szerencsére mindenki nagyon rugalmas. Simán újratervezünk. Mióta van egy família üzenetcsoportunk, még gördülékenyebben. A gyerekek külön-külön is egyeztetnek, időnként a legkisebben keresztül áramlik az információ.

Szuperül működik. Lassan nyoma vész a korábban érzékelt űrnek. A gyerekek ugyanolyan fontosak, lényegében egyfolytában jelen vannak, csak máshogy, és közben mi újratöltjük az életünket. Most már tényleg oda megyünk a férjemmel, ahová szeretnénk, és akkor, amikor szeretnénk, vagyis nem feltétlenül hétvégén vagy iskolai szünetekben. A szabadidőnkben is azt csináljuk, amihez kedvünk van. Sokszor közösen, néha külön-külön.

Harminc közös év után jólesik mást csinálnunk, mint eddig.

A legnagyobb közös projektünk a Kéktúra. Mindig is kirándultunk, de soha nem a teljesítményért. A kék más, pecséteket gyűjtünk, szakaszokat kell teljesítenünk szintidő alatt, és komoly motiváció, hogy a több mint 1100 kilométerből mennyi van még hátra. Nagy kaland, élvezzük.

Ha nem kékezünk, akkor is rengeteget sétálunk. A városban, a környékén vagy csak itt a mi kis erdőnkben. Időnként együtt nordic walkingolunk. Bár ez alapvetően a férjem hobbija, néha én is vele tartok. De van, hogy inkább jógázom.

Mindketten tanulunk. Én angolórára járok, és mindennap foglalkozom legalább félórát az angollal, ez fontos része a napomnak.

És most itt van a blog is. Izgatottan várom, hogy mi jön még!