Halmierdő

Először nyolc évvel ezelőtt óvakodtunk be, míg arra vártunk, hogy átvehessük a lakást. Az első keresztútig mentünk csak. Nem tettünk meg száz méternél többet, épphogy csak benéztünk, és megörültünk, mert nem tűnt elhagyatottnak és elhanyagoltnak. Megnyugtató volt, hogy a kora tavaszi délutánon néhány sétálóval is találkoztunk. Aztán a szomszéd is megerősítette: vannak, akik kijárnak, no para. Sok-sok év belvárosi élet után hihetetlen volt, hogy ha kinézünk az ablakon, nem a szemben álló ház lakásaiba látunk be, hanem tágas tér nyílik, alattunk fákkal, és csak körben vannak házak, a háttérben pedig ott az erdő. Akkoriban sokat gondoltam arra, legalább van valami jó is abban, hogy itt kötöttünk ki.

A Halmierdő nem egy különleges természetvédelmi terület, hanem telepített erdő a Pesti-síkságon.

A kutyákkal és a cipőnkön behordott  és megszüntethetetlen„föveny”nap mint nap emlékeztet arra, hogy régen az ős-Duna egyik ága kanyargott erre, és jó sok homokot hagyott maga után.

A Halmierdő nem különösebben híres. A helyiek persze jól ismerik, lassan túlságosan is. Hétvégén mindenesetre érdemes inkább kora reggel kimenni, ha az erdő intim csendjére vágyik az ember, nem gyerekzsivajra, pokémonvadászokra, bringásokra, futó és nordic walkingozó csapatokra.

De hát melyik városi oázis ne lenne túlzsúfolt?

A népszerűség miatt az erdőt láthatóan fejleszti a Pilisi Parkerdő – játszótér, információs táblák, tűzrakó helyek, karban tartott ösvények, kétszer 3 kilométer erdei tornapálya, kutyaiskola és erdei kutyafuttató is van itt. Bár ki tudja, lehet, hogy csak a rendszeres tarvágások miatti felháborodást akarják enyhíteni. Még az is elképzelhető, hogy előbb-utóbb a pihenő funkció kerekedik felül a gazdaságin.

A kíváncsi felfedező érdekességekkel is találkozhat. Az erdőn keresztül vezet például a Soroksárt Feriheggyel összekötő Nagyburma vagy – ahogy a helyiek nevezik – Iparvasút. Itt-ott hiányzik már a sín, és jobbára benőtte az aljnövényzet a 19. század végén a Szemeretelepen bányászott kavics elszállítására épített vasútvonalat.  

Az erdőből kivezető sínek mellett, a Nagykőrösi útnál található a környék hírhedt „nevezetessége”, a Cséry-telep. Cséry Lajos élelmes vállalkozó volt a 19. században, aki szemétszállítási üzletbe vágott, és lőrinci birtokán szemétlerakót nyitott, a szerves hulladékból pedig adalékanyag hozzáadásával szerves trágyát állított elő, amit kertészeteknek adott el. Az eljárásra szabadalmat is bejelentett. Az 1890-es évektől 1960-ig szállították a Cséry-telepre a főváros szemetét – 1906-tól fővárosi keretek között. A válogatóhoz és a lerakóhoz eredetileg külön „szemétvasút” is vezetett.  Az egykori szeméttelepet ma nem olyan könnyű megközelíteni, de a google mapson jól kivehetők a fűvel benőtt szeméthegyek.

Egy hozzászólás “Halmierdő” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.