Jöjjön a lencse!

A szilveszteri lencsesaláta receptjét még az év elején ígértem. Most aktuális. A recept Lajos Mari és Hemző Károly Ünnepi ételek című szakácskönyvéből van.

A gyönyörű fotóival ejtett rabul az a szakácskönyv, de nem utolsó szempont, hogy a benne szereplő receptek otthon is elkészíthetők, sőt némi gyakorlattal a képeken szereplőkhöz még hasonlítanak is. A hagyományos és a kor ízléséhez képest merészen ínyenc fogások közül a lencsesaláta az utóbbiak közé tartozik, amikor rábukkantam, boldogsággal töltött el, hogy

létezik a levesen és főzeléken is túl lencse, ráadásul nagyon finom.

Azóta szilveszterkor ezt készítem, ma már kissé elszakadva az eredeti recepttől.

A lencsét én soha nem aprózom el, szóval akár ketten, akár többen eszünk belőle, mindig egy egész zacskót készítek el – többnyire csomagoltat veszek. Imádjuk a vörös és fekete változatát is, de ehhez a recepthez a sima, hétköznapi lencse kell.

A csavar az ízesítésben van, ami itt azzal kezdődik, hogy a lencsét 4-5 szegfűszeggel megtűzdelt jó nagy fej hagymával teszem oda főni. A főzővízbe beledobok egy babérlevelet, egy kis borsikafüvet, és persze sózom. Mivel saláta lesz belőle, figyelni kell rá, hogy ne főjenek szét a szemek, és lehetőleg minél kevesebb kemény maradjon köztük. Kis láng, óvatos igazgatás keverés helyett és őrző tekintet – ebben rejlik a fortély, bár ez sem biztos, hogy elég, de talán segít.


Amíg a lencse fő, egy kisebb zellert vagy egy nagyobbnak a felét lereszelem – a reszelő nagy lyukú oldalán. Balzsamecettel és olívaolajjal öntetet készítek, amibe beáztatom a zellert, majd a megfőtt, kihűlt lencsével és az apróra vágott főtt hagymával összekeverem, végül petrezselyemmel is megszórom és összeforgatom.

A zeller lehet szálzeller is apróra vágva, a balzsamecetet helyettesíthetjük citromlével is, és a petrezselyem sem kötelező, mindenképpen finom lesz.

Boldog új évet!