Miért gyalogolj mindennap?

Már egy hónapja használtam az új telefonomat, amikor kiszúrtam rajta az alkalmazást, ami automatikusan számlálja a lépéseimet, mutatja a megtett távolságot és az elégetett kalóriát. Utóbbi kevésbé érdekel, a lépések száma keltette fel az érdeklődésemet. Elkezdetem figyelni, hogy mennyit gyalogolok naponta. Egy semmi különös munkanapon is legalább három kilométert, de inkább ötöt-hatot, és hetente legalább egyszer megyek egy tízest.

Vagyis naponta átlagosan nyolcezer lépést teszek meg, hetente egyszer pedig tizenötezret, ami kb. tíz kilométer. Bő két óra kell hozzá. És ennyi gyaloglástól jól érzem magam, sőt annál jobban, minél többet gyalogolok.

Régen sokszor kényszerből gyalogoltam, például amikor a gyerekek kicsik voltak, babakocsival meg sem próbáltam buszra szállni. De volt idő, amikor nem futotta bérletre, ezért majdnem mindenhova gyalog jártam. Igaz, akkoriban a belvárosban laktunk, és félóra alatt simán elsétáltam a legtöbb helyre, ahová akkoriban mennem kellett. Sokáig autónk sem volt, menni viszont szerettünk, bár néha kis híján összerogytam, mire célba értünk.

Tulajdonképpen mindig is sokat gyalogoltam, már gyerekkoromban is a szüleimmel, akik szintén szerettek menni.

Gyaloglás és gyaloglás között van különbség. Más korán reggel kutyát sétáltatni az erdőben, mint vasárnap délelőtt a férjemmel, és mindkettőtől különbözik a túrázás, a városi gyaloglás munkába menet a Kiskörúton hetente háromszor oda-vissza, felfedezősétát vezetni, színház után lesétálni egy darabon a metróig, együtt járni a Budapestet, az erdőt vagy azt a várost, ahol éppen vagyunk. Bármelyikről is legyen szó, minél többször, többet és többfelé gyalogolok, annál jobban szeretem. 

Mióta sokat és rendszeresen gyalogolok, elkezdtem figyelni a környezetemet is, hogy ki miért, mennyit, mikor, miért gyalogol, és hogy milyen hatással van rá. Vannak köztük, akik a kisebb, egy-két kilométeres hétköznapi távokat rendszeresen gyalog teszik meg. Néhányan tudatosan életmódot váltottak, többek között a férjem is már jó néhány éve, rendszeresen nordic walkingozik, és ha csak lehet, hódol a gyalogolásnak. Van, aki a zarándoklatra kapott rá, és hosszú távú, többnapos gyaloglás élménye szippantotta be. Vannak, akiket a terep vonz, és a könnyű kirándulástól néhány év alatt az extrém túrázásig jutottak. És vannak, akiknek nincs ellenére a gyaloglás, ha éppen szabadságon vannak, de a hétköznapokban eszükbe sem jut. Bármelyik formáról is legyen szó, mindenki azt meséli, hogy

a gyaloglás feldobja, megnyugtatja, sőt egy-egy hosszabb táv megtétele másfajta tudatállapotba is hozza.

Utóbbihoz azért nem árt legalább 30 percet, de inkább többet gyalogolni, ennyi idő minimum kell hozzá, hogy az ember belelendüljön, és teljesen átadja magát az önfeledt gyaloglásnak, amikor csak megy, nem néz, de mégis meglát dolgokat maga körül vagy éppen az életében. Ezért a gyaloglás sokszor egyedül esik a legjobban, vagy olyan partnerrel, aki nem érez kényszert arra, hogy közben egyfolytában beszéljen. 

Ahogy egyre többet gyalogolok, észrevettem, hogy a kezdeti ötletrohamoktól – milyen jó gondolatai támadnak az embernek gyaloglás, futás, bringázás közben – mára eljutottam odáig, hogy inkább teljesen lecsendesítem az elmémet, nem gondolok semmire, hanem menet közben relaxálok. Nem mindig foglalkoztat már a táj szépsége, a madárcsicsergés, a csend vagy a zaj sem. Sokszor csak úgy megyek, és élvezem. Nem a táv vagy a teljesítmény számít, nincs cél, csak a gyaloglás élménye. Közben lépésről lépésre közelebb kerülök magamhoz.

Szóval a címben feltett kérdésre válaszolva: azt mondják, napi 30 perc gyaloglás csodát tesz. És tényleg, jelentsen bármit is a csoda.

Sütőtök-mák lepény

Ami kell hozzá: 1 bögre olaj, 1 bögre cukor, 3 tojás, 1 pohár joghurt, kb. 2 bögre durvára reszelt sütőtök, 1 bögre darált mák, 2 bögre teljes kiőrlésű liszt, 1 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csipet őrölt szerecsendió, 1 csipet só

A folyékony hozzávalókat a cukorral habosra kevertem a robotgépben, utána hozzáadtam a reszelt sütőtököt, majd a mákkal és a sütőporral elkevert lisztet. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, és 170-180 fokon kb. 45 percig sütöttem. Saját ribizlilekvárral díszítve tálaltam.

A képen az utolsó szelet van, mert mire észbe kaptam, el is fogyott.